Világkupa futam Frejus 10. 08. Péntek 2.

Túl vagyunk az időmérőkön és Peti átkötözésén. Egyik sem volt egyszerű. Mindegyik döcögve ment és fájdalmas volt. 189-en indultak ezen a világkupa futamon. Az utolsó harmadban végeztünk. A 189 indulóból kb. 100 profi.

Az első időmérő alkalmával még gyakran erősen fújt a szél, viszont a másodiknál már tökéletes volt az idő. Tulajdonképpen semmi szem zavarhatta a magyar versenyzőket abban, hogy elfogadható eredményt érjenek el (80-100 helyek valamelyike).

Mind hárman gyakorlatilag azt produkálták, amire jelenleg képesek. Ennél többet nem lehet belőlük kihozni. Minimális hibát észleltem csak de ez mégis az első időmérő alkalmával Gábornál a 138. (34.819), Patriknál a 160. (35.661), Zsoltnál a 184. (37.254) helyet jelentette.

Az első 31.650-es időt ment! Elképesztő!

Jelentős erőnléti hiányosságokat tapasztaltam. Konkrétan, a harmadik szakasz kezdeténél jelentős savasodás állt be. Gyakorlatilag minden akadályt ugrottak, de ne előre. Ez azt jelenti: nem megfelelő tempónál egy-egy nagyobb, illetve hosszabb ugratót csak úgy lehet leküzdeni, ha megkapják a bicajt. Ezzel a technikával viszont nem előre, hanem felfelé történik a mozgás. Ráadásul minden ilyen ugrás plusz energiát von el.

A fő problémát viszont az jelentette, hogy a harmadik szakasz kezdeténél jelentős savasodás állt be. Ebből következően szétesik a mozgás és erőltetett az előre haladás.

Gyökeresen meg kell változtatni a téli alapozás programját.

Mindeniken le kell vonni a következtetéseket, legfőképpen nekem.

Folytatható-e ez a program így vagy sem?

Nem tudom. Csalódott vagyok.

Kudarc-e a jelenlegi szereplés, vagy sem ismervén a magyarországi versenyzői létszámot és a bmx pályák építészeti stílusát?

Nem tudom.

Talán a vigasz, az lehet, hogy önmagunkhoz képest mit tudtunk teljesíteni.

Ennyit tudunk.

Holnap megnézünk „egy bmx versenyt” és indulunk haza.